Kolping Katolikus Szakiskola, Esztergom

Ki volt Adolf Kolping?

Adolf Kolping 1813-ban született a németországi Kerpenben. Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja juhász volt. Tanítója és plébánosa már az elemi iskolában észrevette tehetségét, de szülei nem tudták vállalni a magas gimnáziumi tandíjat, így 13 éves korában cipészinasnak adták. 17 éves korától 7 éven át mint segéd vándorolt: egyrészt szerette volna szakmájában tökéletesíteni magát, másrészt arról ábrándozott, hátha talál valahol egy pártfogót, aki iskoláztatását vállalná.
Nyitott szemmel járt a világban, és elborzasztotta, amit látott: erkölcstelenség, jövőtlenség, alkalmatlanság, lelkiismeretlenség............. ez a kép fogadta mindenhol segédtársai közt a műhelyekben.

Egyre jobban érezte, hogy ő az, aki arra hivatott, hogy tegyen ez ellen. Elhatározta, hogy pap lesz. Nehezen, de pártfogóra is talált, s 23 évesen végre elkezdhette a gimnáziumot. 1844-ben lett a kölni papnevelő intézet hallgatója, s egy év múlva, 1845 áprilisában pappá szentelték. Első kápláni állása Elberfeld, a textilipar egyik fellegvára lett. Ugyanazok a problémák fogadták itt is, amiket a nagyvárosokban látott: gyökértelenség, erkölcsi sivárság, kallódó fiatalok. Óriási erővel vetette bele magát a munkába, hogy végre tehessen valamit azokért, akiknek nemrég még sorstársa volt.
A legényegylet eszméje azonban nem az Ő, hanem egy Breuer nevű jóakaratú tanító fejében fogalmazódott meg. Kezdeményezésére 1846. november 6-án Elberfeldben szabályzattal rendelkező, igazi legényegyesület alakult. Néhány hónap múlva Kolping lett a fiatal egyesület lelki vezetője, prézese.

1849. március 15-én a kölni dóm káplánja lett. Szinte azonnal hozzákezdett az egyleti élet szervezéséhez. Minden idejét a szervezés és az egylet eszméjének mind szélesebb körben való elterjesztése kötötte le. Fáradhatattanul járta nemcsak a német egyházmegyéket, de a környező országokat is. Az 1850-es években egymás után alakultak Németországban a Katolikus Legényegyletek. Sőt, a mozgalom túllépett az országhatáron, és Európa-szerte kedvező fogadtatásra talált. Kolping töretlenül dolgozott, mindenütt a legényegyletek létrehozására buzdított. Eredményeit maga IX. Pincipus pápa is nagyra értékelte. A rengeteg munka, az utazások azonban felőrölték amúgy is beteg szervezetét (ifjúkora óta tüdőbaja volt). 1865. december 4-én Kölnben meghalt.

Halálával azonban a legényegyletek nem bomlottak fel, az eszme nem torpant meg, sőt egyre szélesebb tömegeket hódított meg. Mozgalma ma is büszkén viseli a nevét, népszerűsége a katolikus egyházban töretlen.

1991. október 27 -én boldoggá avatták. Amikor II. János Pál pápa 1980-ban meglátogatta Kolping sírját, ezeket mondta:

"Azért jöttem, hogy köszönetet mondjak Adolf Kolpingnak és annak a nemzetközi Kolping-mozgalomnak, amely az idők követelményeinek megfelelően valósítja meg programját, hogy hozzájáruljon a szociális kérdés megoldásához...

Ilyen vonzó példaképekre van szüksége a mai egyháznak, mint amilyen Adolf Kolping volt."